Akkora a tülekedés
a damaszkuszi úton
hogy odaférnem szinte lehetetlen.
Tehát már csak a helyszűke miatt is -
maradok, aki voltam,
s aki halálmomig lenni szeretnék.

(Nyilatkozat- részlet)
Enni adni az éhes emberi léleknek

Mivel sohasem alkudott meg és mindig az igazat mondta, nemcsak a valódit, ebben a „fűtetlen, kilyukadt falú” országban sokan akarták, hogy Baranyi Ferenc költő, író Kossuth-díjas legyen, és sokan nem. Ő maga nagyon vágyott rá, de már nem remélte, hogy egy maga szabású, „sokat vitatott, kényelmetlen lírikus” még életében megkapja azt. Most, hogy túl „az emberélet útjának felén” végre övé lett hazája legrangosabb díja is, kellemesen meglepte, de már nagyobb kitüntetésnek érzi azok hatalmas szeretetét, szolidaritását, akik küzdöttek és szurkoltak azért, hogy megkapja, mint magát az elismerést. Úgy van vele, mint az az ember, aki beül egy étterembe, az étlapon meglátja a kedvenc ételét, megrendeli, és várja, hogy kihozzák. Közben pavlovi nedvek örvénylenek a szájában, az első tizenöt percben gyönyörű, kék, zöld ízorgiával készül az elfogyasztására, hogy aztán az egy óra múlva elétett ételt bosszúsan megegye. Persze, mivel a kedvence, boldogan, az utolsó szemig befalja, csak már nem olyan jóízűen, mintha időben elétették volna.

Soha nem a piedesztálra vágyott, hiszen ha itthon és a világban megkapott díjait, állami elismeréseit a József Attila-díjtól az Ada Negri-díjig, a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjétől a Nádasdy Kálmán-díjig mind egymásra tennénk, csak a posztamentum katedrálisok fölé magasodna, hanem baloldali és reneszánsz műveltségű emberként arra törekedett, hogy az isten háta mögé, a legkisebb faluba is elvigye az emberi szót, a kultúrát. Teszi ezt most is, ingyen is, azért, hogy a globalizálódó világ, a magára hagyott társadalom ne önálló ítéletalkotásra való képességétől megfosztott emberek sokaságából, arctalan masszából álljon, amely robotként teszi a dolgát, hanem a művészet, a versek által ébren tartott igazságérzetettel ember tudjon maradni. És ma sok a megkeseredett ember, akikhez akkor is el kell menni, ha a hozzájuk vezető út tele van kátyúkkal. Mert sok az éhes emberi lélek, amelyik vigasztaló szóra vár.

Még akkor is útnak indul, ha maga elől lopja az időt. Pedig sok elvégezni valója van, maga szabta feladatok, mint Dante Isteni színjátéka Pokol részének lefordítása, amit Babits Mihály műve mellé szán más metrikai szempontok szerint, és kötelező szerződések is, egy életmű-válogatás és Örök barátaim címmel egy kötet, amelyik a könyvhéten jelenik majd meg. No és a versírás, mert aki megteheti, hogy mások helyett beszél, annak kutya kötelessége meg is tenni azt. S ő megteszi, mert értünk haragszik, nem ellenünk. Ha emberségét mércével mérhetnénk, csúcsa a kozmoszt ostromolná.

Millei Ilona
Népszava, 2008. március 16.

Kossuth díjas költő, író, műfordító... és mindenek felett, becsületes ember.
.